Amikor két -kapcsolatban élő- ember között sor kerül a bejelentésre, hogy a hölgy teherbe esett.... a nem ideális esetek többségében a férfi az, aki meghátrál....
Jól működő, harmonikus párkapcsolatban élve engem is meglepett Kedvesem a bejelentéssel...előre összekészítve a holmiját, hogy amennyiben nemet mondok, ő már ott sincs...
De vállaltam...A nőt gyermekkel vagy anélkül...a babát... családot.
Aztán kiderült, hogy bár én lettem választás elé állítva, de a választásom nem volt választás, mert végül az történt, amit a hölgy akart.
Tervezve vagy sem, de pokollá tette a szeretetem, szerelmem, figyelmem, törődésem által szőtt napokat, semmi nem volt számára jó és egyre megengedhetetlenebbül viselkedett velem verbálisan és nonverbálisan.
Természetesen, mint ahogy mindenki, én is arra fogtam a viselkedését, kiszámíthatatlanságát, hogy a terhesség, a hormonok stb váltják ezt ki belőle...
De az ember nem viseli el hosszú távon azt, amit egy ideig megpróbál tolerálni...így nálam is betelt az a bizonyos pohár...
Hét hétig nem beszéltünk egymással, lévén én külföldön dolgozom... amikor úgy döntöttem, mégiscsak tisztázni kellene a dolgokat, és megbeszélni hogyan tovább.
Nem ecsetelem a beszélgetésünket...ami során a babvárás mint "túl személyes dolog" merült fel részéről és azt mondta, hogy "ő nem ígért a kapcsolatunkat illetően semmit".
Meglehet, én értettem félre hogy amikor a terhesség bejelentésekor együtt maradtunk azzal végülis ő is letette a család mellett a voksot?
Lehet, hogy három tökéletes harmóniában (nem csak az én állításom) eltöltött hónap kevés ahhoz, hogy valakit a párunknak vagy társunknak tekinthessünk?
A három hónapot megelőzően közel egy évtizedre nyúlik vissza az ismeretségünk vagy barátságunk, ahogy tetszik.
Ha visszagondolok, állandó jelleggel a "pasim" jelzőt ragasztotta rám, pedig letisztáztuk, hogyha csak pasizni akarna, arra én nem vagyok alkalmas. Vagy mindent beleadok abba amit csinálok, vagy akkor inkább el sem kezdem...
Ő is ilyen.
Volt.
Mikor azt mertem mondani, hogy remek dolog egy gyerkőc hiszen magasabb szintre lépteti és szorosabbra fonja két ember kapcsolatát, azt vágta a fejemhez, hogy elment az eszem, hogy 3 hónap után családtervezésre gondolok...
Ha nem is volt eltervezve, de ha így alakult, akkor természetesen vállaltam /volna/, sőt..akkor örömmel gondoltam arra, hogy egy család leszünk és megéljük együtt a terhesség és a gyermeknevelés minden örömét és gondját.
Ehhez képest szinte idegenként kezel... berendezkedett egyedülálló szülőnek, és mintha az sem lenne egyértelmű számára, hogy a világ legtermészetesebb dolga lenne feltüntetni a születendő gyermek Édesapjaként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése